IDÉZETEK!!<3

Lépj amíg nem késő

Úgy érezte, a világ ellene fordult. 

Egyetlen szerelme lemondott róla, 

S már egy másik lány kezét fogja azóta. 

"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú, 

A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kihunyt. 

De a lány nem adta fel, dacolt ellene, 

S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele. 

A remény viszont egyre jobban elhagyta, 

Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja.

Időközben a fiú rájött ,még mindig érez valamit iránta,

De nem lépett, mert a szórakozás fontosabb volt számára. 

A lány megkérte a fiút kezdjék elölről újra,

"Szeretlek Kicsim az életemnél is jobban!"- s a fülébe súgta halkan.

Ám minden hiába, ő csak tovább álltatta, 

A kötöttséget, az igazi szerelmét nem vállalta. 

Teltek a napok, teltek a hónapok,

A lányról már azonban régen nem hallott.

Egyik este, álmából felébredve rossz érzés kapta el, 

Ürességet és fájó hiányt érzett szívében. 

Érezte régi szerelme keserű hiányát, 

Hiszen rég nem hallotta a lány kellemes hangját.

Hiányzott neki az arca, a forró ölelése, 

A féltő gondoskodása, a lány maga egésze. 

Másnap megjelent a házánál virággal a kezében, 

Kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót talpig feketében.

A fiú teljesen elfehéredett ,s érezte nagy a baj,

Édesanyja csak annyit mondott könnyektől küszködve: Meghalt! 

Állítólag egy véletlen autóbaleset okozta a lány halálát,

Nem figyelt az úton, mert nem tudta feledni szerelmi bánatát.

A fiú elsápadva állt ott egy percig, 

A csokor virág a kezéből lassan hullott ki. 

Nem hitte, ez hogy történhetett meg vele, 

Minden percben ott kellett volna lennie mellette.

Este nem tudott elaludni, a szemébe könny szökött,

 Szívében mérhetetlenül nagy bűntudattól küszködött. 

De hirtelen, mintha egy melegség járta volna át, 

Mintha hallotta volna halott szerelme hangját.

És igen, a lány ott tündökölt angyal képében, 

A régi, megszokott, gyönyörű szépségben. 

Mindkettőjük szemében könny ragyogott, 

A mosoly az arcukon hirtelen megfagyott. 

Lélegzetük elnémult, szívük egyszerre dobbant,

A régi, gyönyörű szenvedélyes szerelmük újra lángra lobbant. 

Csak álltak egymással szemben, hisz egymás gondolatait ismerik, 

A lány a fiú arcát végigsimítja, lelke melegséggel megtelik.

Igyekszik szerelmét megnyugtatni, 

De csak ennyit tud végül mondani: 

"Ne sírj szívem nincs semmi baj, 

Emlékem szívedben végig megmarad. 

Én ott leszek végig melletted, őrzöm az álmaidat,

Mindentől megvédelek, ott leszek minden mozdulatodban." 

Az angyal még egyszer utoljára átölelte kedvesét, 

A fiú nem akarta még elengedni féltett szerelmét. 

A lány arca egyre halványodott, 

"Most mennem kell!"- csak ennyit mondhatott. 

Hirtelen hűvös levegő járta át a szobát, 

De még lehetett érezni a lány kellemes illatát. 

A fiút ezután az álom hamar elnyomta, 

Gondolataiban ő járt, s hogy nem feledi el soha. 

Reggel, mikor felébredt, nem tudta valóság volt-e, vagy álom, 

De talált valami csodát az asztalon. 

Egy fehér toll volt ott a lány illatával, 

S rájött mit veszített a lány halálával. 

Szívében most még jobban érezte hiányát, 

S nem tudta elnyomni a lány utáni vágyát. 

Könnyes szemmel az ég felé fordulva ennyit felelt:

"Mindörökké szeretni foglak Egyetlen Szép Szerelmem!"

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat