"Fizika óra van,
én mellette ülök.
Nézem a fénylő,
bársonyos haját, a
gyönyörű szemét,
a szép kezét...
Ő rám néz,és mosolyog.
De ő nem úgy
néz rám, ő csak
az úgymond
"legjobb barátom".
Vége az órának, vége
a napnak, ő átjön
hozzám elkérni a
matekfüzetem. Én
odaadom neki, ő rám
mosolyog, az arcomra
nyom egy puszit, és
azt mondja, köszi...
Másnap találkozunk a suliban,
mellette ülök, sír...sír, mert
szakított a barátjával. Én
megvígasztalom, ő
átölel...érzem, hogy majd
kiugrik a szívem. Egy órán
keresztül a karomban fekszik,
aztán rám mosalyog, az
arcomra nyom egy puszit és
azt mondja, köszi...
Én el akarom mondani,
hogy szeretem, el
akarom mondani, hogy
akarom őt, és hogy
nem akarom, hogy csak
barátok legyünk, de ő
nem így néz rám és én
ezt tudom.
Telnek a napok, az évek,
látom hosszú talárban, az
érettségin, látom, amikor
átveszi a bizonyítványát. Ő
rám mosolyog. Én el
akarom mondani, hogy akarom őt,
és hogy nem akarom, hogy
csak barátok legyünk...
de ő nem
így néz rám,
és én ezt
tudom .
Együtt megyünk
a főiskolára, de
telnek az évek,
és már a
diplomaosztón
találom magam.
Ő még szebb,
hosszabb és szebb a
haja, az arca,
gyönyörű nő. Az
utolsó nap ő rám
mosolyog, az arcomra
nyom egy puszit...
Én el akarom mondani,
hogy szeretem, el
akarom mondani, hogy
akarom őt, és hogy
nem akarom hogy csak
barátok lrgyünk, de ő
nem így néz rám, és
én ezt tudom.
Eltelik
rengeteg idő,
én minden
héten beszélek
vele telefonon.
És akkor
megkapom a
szörnyű
hírt!...
Ott állok a
koporsójánál, ami
nyitva van, látom a
fehér gyönyörű arcát.
Potyognak a
könnyeim. Nem
mosolyog rám, nem
kapok tőle puszit...
El akarom neki
mondani, hogy
szeretem, el akarom
mondani, hogy akarom
őt, és hogy nem
akarom, hogy csak
barátok legyünk, de ő
már nem tudhatja ezt...
Késöbb felmegyek
a szobájába, és
megtalálom a
naplóját, és a
következőket
olvasom:
" Rámosolygok, az
arcára nyomok egy
puszit. El akarom
mondani, hogy
szeretem, el akarom
mondani, hogy akarom
őt, és hogy nem akarom,
hogy csak barátok
legyünk...
de ő nem
így néz rám,
és én ezt
tudom."